Splittől nem is olyan messze fekszik egy gyönyörű kisváros, melyet az Unesco, a kulturális világörökség részeként tart számon. Ez pedig Trogir, a dalmát "velence".

A Kastelanski-öböl végénél fekvő középkori kisváros tulajdonképpen egy szigeten áll,  a Ciovo-sziget és a szárazföld között. Már így is festőien szép táját csak fokozza a körülötte lévő sok kis öböl, melyek közül főként a Seget és a Saldun-öböl szemet gyönyörködtető. 

A magyarok körében egyre népszerűbb a kisváros. A mediterrán kultúra, a sok szép látnivaló, a strandok, a sétálóutcák mind hamar belopják magukat az ember szívébe és ha egyszer eljut ide, biztos, hogy évről-évre visszahúz a szíve.

A város központja tulajdonképpen az óváros. Már ez is elbűvöli a nyaralót, a középkori festői hangulat, szinte magávalragadó. Az esti séták igazi felüdülést nyújtanak a hangulatos kis utcácskákban és a parti sétányon lévő bárok, éttermek és kávézók hangulata mindig felemelő.Az óvárosi részt a tenger veszi körül, vele szemben van a Ciovo-sziget, melyre egy szép híd vezet át. Régen ez egy félsziget volt, a görögök idejében választották le egy csatornával a szárazföldtől.

Az idegenforgalmilag egyre fejlődő város évről-évre, egyre több lehetőséget kínál a kikapcsolódni vágyóknak. Az aktív pihenők is magukra találnak, színvonalas vízisport lehetőségek állnak rendelkezésükre.

Sok látnivaló van, amit semmiképp nem szabad kihagyni. Arról nem is beszélve, hogy Trogir (az akkori Trau) magyar vonatkozású emlékekkel is büszkélkedik: IV. Béla király családjával együtt itt vészelte át a tatárjárást.

Nézzük meg a Kamerlengo citadellát és a Szent Márk tornyot, melyek védelmi célt szolgáltak egykor. Híres a főtéren álló Szent Lőrinc székesegyház, melynek főkapuját Radovan mester készítette 1240-ben. Freskói itáliai mesteremberek művei, látványuk páratlan. A város legrégebbi temploma a Szent Borbála templom, 9-10. századból való. A tengerparton álló Keresztelő Szent János templom a 13. századból való, a Ciripko család sírjai kaptak benne helyet. Nézzük még meg feltétlen a Szent Miklós-, és Vitturi erődöt, a Déli városkaput, az Óratornyot, a Cipiko palotát, a Lucuc palotát, a Garagnin-Fanfogna palotát, az Andreis palotát, valamint a gazdag kincseket rejtő Katedrális Múzeumot.

A gazdag történelemmel bíró kisváros volt a Habsburg Birodalom része, majd 1918-tól a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz tartozott, eztán Jugoszlávia területét gazdagította. 1941-től olasz kézre került, majd 1944-ben felszabadult. 1990-ben egy népszavazás eredményeként vált a független Horvátország városává és egyben Dalmácia egyik fontos kulturális részévé.