Már megint én, pedig örömmel venném a véleményeket erről a témáról, mint utazásszervező.
A trend -ek vegyes megitélést eredményeznek. A korabeli 20 - 30 napos szabadságolások kivehetőség és rendelkezésre állás sokféle szempontja miatt mára már csak elenyésző mértékben érvényesülnek.
A gazdasági társaságok menedzsmentje 4 - 5 részletben " nyaral " A szakmai utak mellé beszorítani egy - két napot , majd a kiállítás - vásár kiállítójaként ismét egy néhány esti " barátkozás az üzletfelekkel " program mellé belépnek a 3 - 4 napos regeneráló egészségügyi utak amikor a fogászat, a magas vérnyomás miatt a gyógyszerek beállítása a lényeg, aztán marad 5 - 6 nap valamely meleg tenger partján a családdal, mert mindjárt vége a gyerekekkel való együttnyaralásnak. Talán már nem is maradt a szabadságból. A néhány hosszú hétvége vagy a munkatársakkal közösen, afféle motivációs tréningként, vagy valóban egy olyan vezetői trénigként, ahol távol a hazai zavaró körülményektől próbáljuk összerendezni érdekeinket és feladatainkat.
Ehhez kell ezek szerint berendezkedni. Ez már jól bevett rend Japánban, általában a távolkeleten, de könnyű nekik, - hallom, mert ők ezt már évszázadok óta gyakorolják.
/ azért is tartanak ott, ahol /
A másik vitatható kérdés a nyaralás célja, tartalma, módszertana, no és a fedezete.
Remélem, ez majd hozzászólásra serkent . Mert hogy is volt ez nem is olyan régen?
Szinte általános kép előttem, a tengerparton, lábait a vizben, fenékkel a papucsokon, egyik kézben a sörösüveg, másik kézben valami harapnivaló, elégedett vigyor a pancsoló gyerekek láttán. Este kiöltözve / sétához / végig a sétányon, gyerekek elől a fagylaltosok felé, asszonyok a Zlatara kisebb nagyobb kirakatai előtt, az urak pedig forgolódva a szebbnél szebb látványosságok után.
Vajon miként van ez ma? Milyen lesz a jövő? Miért utazunk Törökországba, miért a Zöldfoki szigetekre, Thai földre, Tunéziába és Egyiptomba?
A látni, tapasztalni, tanulni, kikapcsolódni, érzékszerveink számára kényeztető impulzusokat adni, adrenalin szintünket új és még újabb horrorisztikus élményekkel feltornászni - célok közül vajon melyek a legfontosabbak, kinek - kinek kora, anyagi lehetősége, igénye, környezete elvárása alapján ?
Melyek azok a divatirányzatok, amelyek meghatározzák nyaralási, üdülési szokásaink gyors változásait? Kik, mely társadalmi rétegek, adják meg a " kezdőrugást " a mai nyaralási szokások kialakításához? Számomra ezek a fontos kérdések. Kiszolgálni a különböző igényeket, vagy finoman terelgetni az igényeket a " legkövetendőbbnek vélt " nyaralási szokások felé? Ki mondja meg melyik a legkövetendőbb, az ajánlott, a legjobb ,
a hotelek szakmai / no és a pénzügyi / vezetése? vagy az éttermek szakmaivezetése? vagy a szabadidő hasznos eltöltésére hivatott üdülőkomplexumok szakmai vezetése?
Ők mind a bevételt, majd a profitot tartják az elsődleges, mindenek felettálló szempontnak. Akkor hihetünk nekik? A természet legszebb képződményei és azok változatos alakulása már nem érdekes.? Hol van az arányos és helyes együttes szempontrendszer az életünkben, hogy dönthessünk, hol, hogyan töltsük el azt a nagyon kevés szabadidőt, amit ma megszerezhetünk a magunk és családunk számára?

Végtelenül sajnálom, hogy nem lehetek ott!!!!