Kedves Enikő !

Köszönjük Neked ezt a nagyon fontos és idejében közreadott írást.Túl a nemzetközi egészségügyi, / állat- és növény ..stb /szervezetek sokszor túlzott óvintézkedésein, egy kicsit mindig ott lapul a vendéglős, azon belül a " pincérmentalitás " is. A magyar vendég jó vendég, mert nagyvonalú, ráadásul nem csomagoltatja el a maradékot és nem viszi el a negyed palack bort, mint egyes, nálunk magyaroknál sokkal jobban elengedett országok népei. Csak hát egyszer jön a vendéglőbe.
Az apartmanlakók az önellátás hívei, főzünk valami egytálételt, felmelegítjük a lefagyasztott, készrefőzött csomagot, vagy feljavítunk egy ételkonzervet. Holnap bográcsolunk, holnapután rostiljozunk./ horvátosan /. Igen ám, de otthon is mindezeket meg kell vegyük. Igaz, el is kell készítenünk, gondosan csomagolnunk lefagyasztanunk, majd előkészítenünk az utazáshoz, a szálláshelyen újra a mélyhűtőbe / ha van / elhelyeznünk tüzetes ellenőrzés után, majd aggodalmasan figyelni a sorsát, mert azt mindenki tudja, ha " stichje " van, már nem fogyasztható.
Ha pedig mindent meg kell venni, akkor mégiscsak elgondolkodtató, miért nem vesszük meg ott, helyben, ahol a választék bőséges, a hentes olyan szeleteket vág amilyent mi szeretnénk, azt is megmutatja melyik füszerkeverék illik hozzá legjobban, mi módon készíthetjük el úgy, hogy azt a végeredményt kapjuk amit szeretnénk a fekete csizmatalp helyett. Házigazdáink segítőkészsége mindig adott, főleg akkor, ha segítségért fordulunk hozzájuk. Ők ezt a kérést megvárják, nem tolakodnak. Vegyünk két db. tenyérnyi oradával többet, hogy nekik is jusson, nem fogjuk megbánni, mert cserébe előkerül egy sor olyan fontos adalék a halhoz, amit természetesen elfelejtettünk megvenni.
Vannak olyan települések, ahol az utas számára félpanziót biztosít a helyi vendéglős, vagy csak vacsorát, amit előre megbeszélhetünk, még itthon. Ez menüvacsora, nem az étlapról a'la cart választott, azaz olcsóbb. Csak döntés kérdése ez kedves utazók.
Én a vegyes megoldások mellett voksolnék.

Ne is mondd, ez a hely egyszerűen mesés! Én nem tudok róla lelkesedés nélkül beszélni, de hogy az ember megértse, milyen szép is Dubrovnik, látnia kell.

Volt szerencsém 2009-ben itt nyaralni és egyetértek az előző hozzászólóval, ezt látni kell !

Osztom Enikő véleményét! Aki szerelmes egy országba, az mindent megtesz, hogy minél gyakrabban eljusson oda...

A héten voltam Vodicén.
Áprilisban szintúgy, akkor hamutartó sem volt, senki sem dohányzott és mindenféle rettenetes büntetésekről tájékoztatták a kedves vendéget.
Most viszont hamutartó minden asztalon és a kedves német vendégek fújták erősen.
Lehet, hogy valami történt, de nem tudunk róla?
Megjegyzem személyemet nem zavarja a füst abban az esetben, ha mindenki végzett az étkezéssel és a dohányzó legalább megkérdezi, hogy nem zavar-e a füst.

Gyönyörű az üvege! Örülök, hogy ismét van vmi, amire felfigyelhet Amerika!

Kedves Horvátország - Klub Tagok, Szimpatizánsok,Hozzánklátogatók !

Valamennyiüknek szép tavaszt, reményteljes szezont, sok élményteli kirándulást ....és Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok. Az Uraknak finom parfőmöt a locsolkodáshoz, a Hölgyeknek kedves, kultúrált, tapintatos Úriembereket !

Már megint én, pedig örömmel venném a véleményeket erről a témáról, mint utazásszervező.
A trend -ek vegyes megitélést eredményeznek. A korabeli 20 - 30 napos szabadságolások kivehetőség és rendelkezésre állás sokféle szempontja miatt mára már csak elenyésző mértékben érvényesülnek.
A gazdasági társaságok menedzsmentje 4 - 5 részletben " nyaral " A szakmai utak mellé beszorítani egy - két napot , majd a kiállítás - vásár kiállítójaként ismét egy néhány esti " barátkozás az üzletfelekkel " program mellé belépnek a 3 - 4 napos regeneráló egészségügyi utak amikor a fogászat, a magas vérnyomás miatt a gyógyszerek beállítása a lényeg, aztán marad 5 - 6 nap valamely meleg tenger partján a családdal, mert mindjárt vége a gyerekekkel való együttnyaralásnak. Talán már nem is maradt a szabadságból. A néhány hosszú hétvége vagy a munkatársakkal közösen, afféle motivációs tréningként, vagy valóban egy olyan vezetői trénigként, ahol távol a hazai zavaró körülményektől próbáljuk összerendezni érdekeinket és feladatainkat.
Ehhez kell ezek szerint berendezkedni. Ez már jól bevett rend Japánban, általában a távolkeleten, de könnyű nekik, - hallom, mert ők ezt már évszázadok óta gyakorolják.
/ azért is tartanak ott, ahol /
A másik vitatható kérdés a nyaralás célja, tartalma, módszertana, no és a fedezete.
Remélem, ez majd hozzászólásra serkent . Mert hogy is volt ez nem is olyan régen?
Szinte általános kép előttem, a tengerparton, lábait a vizben, fenékkel a papucsokon, egyik kézben a sörösüveg, másik kézben valami harapnivaló, elégedett vigyor a pancsoló gyerekek láttán. Este kiöltözve / sétához / végig a sétányon, gyerekek elől a fagylaltosok felé, asszonyok a Zlatara kisebb nagyobb kirakatai előtt, az urak pedig forgolódva a szebbnél szebb látványosságok után.
Vajon miként van ez ma? Milyen lesz a jövő? Miért utazunk Törökországba, miért a Zöldfoki szigetekre, Thai földre, Tunéziába és Egyiptomba?
A látni, tapasztalni, tanulni, kikapcsolódni, érzékszerveink számára kényeztető impulzusokat adni, adrenalin szintünket új és még újabb horrorisztikus élményekkel feltornászni - célok közül vajon melyek a legfontosabbak, kinek - kinek kora, anyagi lehetősége, igénye, környezete elvárása alapján ?
Melyek azok a divatirányzatok, amelyek meghatározzák nyaralási, üdülési szokásaink gyors változásait? Kik, mely társadalmi rétegek, adják meg a " kezdőrugást " a mai nyaralási szokások kialakításához? Számomra ezek a fontos kérdések. Kiszolgálni a különböző igényeket, vagy finoman terelgetni az igényeket a " legkövetendőbbnek vélt " nyaralási szokások felé? Ki mondja meg melyik a legkövetendőbb, az ajánlott, a legjobb ,
a hotelek szakmai / no és a pénzügyi / vezetése? vagy az éttermek szakmaivezetése? vagy a szabadidő hasznos eltöltésére hivatott üdülőkomplexumok szakmai vezetése?
Ők mind a bevételt, majd a profitot tartják az elsődleges, mindenek felettálló szempontnak. Akkor hihetünk nekik? A természet legszebb képződményei és azok változatos alakulása már nem érdekes.? Hol van az arányos és helyes együttes szempontrendszer az életünkben, hogy dönthessünk, hol, hogyan töltsük el azt a nagyon kevés szabadidőt, amit ma megszerezhetünk a magunk és családunk számára?

Nagyon tetszik ez az ötlet! Nyáron biztosan útba ejtjük néhány állomását!